Szilvaleves, az anyai nagymamámtól megörökölt bögrében |
1 kg szilvát vásároltam, amit megmosás után bele dobtam egy lábasba és vízzel feltettem forrni. Picivel forrás után, elkezdtem lehúzogatni a forró szilvákról a héjjukat. Mielőtt még hülyének néznétek, nagyon is megpróbáltam lehűteni őket, de nem sikerült maradéktalanul. A szilva felét összeturmixoltam, míg a megmaradó részét a szép piros főzőlével, - amit a szilva hagyott maga után -, feltettem főni. De nem magában ám, hanem ínycsiklandó fűszerekkel, úgy mint fahéj, szegfűszeg, egy citrom lereszelt héjjával és cukorral. Ezután jött bele a vörösbor, a citromból facsart citromlé és az összeturmixolt szilvapép. Egyébként meg azon gondolkodtam, hogy a rum is állatira klappolt volna a leveshez. Legközelebb azzal is kipróbálom. Amíg ez a fincsi fűszeres lé elrotyogott a gázon, kikevertem egy jó fél csomag vaníliás pudingport tejföllel, és szépen lassan adagoltam hozzá egy kis forró levest. A végén ezt a fincsi tejfölös pudingos masszát átöntöttem a szilvás alapleveshez, és most így az egészet, utoljára még egyszer összefőztem. Próbálom magam visszafogni, mert tudom, tulzott lelkesedésre való hajlamom miatt, hajlamos vagyok érzelmileg túlfűtötten fogalmazni, de számomra, a gyümölcslevesek közül jelenleg, a szilvaleves az abszolút kedvenc. Meleg, simogató, bársonyos, mi másra vágynánk hát, egy hideg őszi napon!
Nánnósztyui=Nádja és a leves |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése