Hurrá (?) utazunk és a túrós pogik

a csodatévő  pogik

Olyan sok bátor embert ismerek magam körül, akik elemi természetességgel végeznek dolgokat nap mint nap, olyan dolgokat, amiket én bátorságpróbaként élek meg. Holnap reggel eljön az egyik bátorságállomás, aminek tudom én, hogy nagyon is itt az ideje, de azért bevallom, kicsit félek. Reggel a gyerekeket bepakolom az autónkba, meg az összes cuccunkat, és irány Budapest. Jól van, tudom, hogy sokaknak meg sem kottyan, de az én rettenetesen gyenge tájékozódási képességemmel, na és a piciri vezetési rutinommal, minimum dupla kihívás lesz. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek mindig előre nem kiszámítható módon viselkednek. A változatosság kedvéért Nádja pl. képes hosszabb utakat megspékelni egy kis hányással, amit viszonylag jól kezelünk, ha ott ülök mellette. Erre most esély sem lesz. Normál esetben én vagyok a  szükséglet és hangulatfelelős jancsibohóc, aki több órán keresztül próbál a toppon lenni és minden kívánságot teljesíteni.  Készültem én, mert találtam itthon két üres zsemlét, és arra gondoltam, reggel  majd megcsinálom, és majd a Nádja mellé teszem az autóba és majd Ő gondoskodik az öccséről is. Hú, de egyszerre megjelent lelki szemeim előtt a félelmetes látvány, ami még gondolatban is rettenetes, ahogyan  a zsemléből potyog minden szanaszét  az autóba és gyakorlatilag csak a lábujjuk körme nem májkrémes. Ezután az igen ösztönző gondolati képélmény után  döntöttem úgy, hogy bármennyire feladatigényes, összeütök egy pogácsát. És itt jön a mai napi hála Limarának, a csodálatos pogi receptjéért. Most csak leheletnyit tértem el az általa megadott összetevőktől, sima túrót használtam juhtúró helyett. A gyerekek egymás után tűrték a szájukba, de holnapi útra is mentettünk belőle. Szerintem őrülten jól kitaláltam, a csodás pogikat bekészítettem egy dobozba, amit a két gyerek közé teszek, mellé egy kis innivaló, így aztán szuperül,  minimális koszolással, jó hangulatban, bátran, zökkenőmentesen, rutinos vezetőket megszégyenítő ügyességgel, bámulatos tájékozódással jutunk fel Budapestre. Remélem...........

hátha pont ilyen jók lesznek útközben