Mai napi hála

Hálás vagyok Ritának az sms-ért - Rita osztálytársam volt gimnáziumban -, amivel indította a mai napomat. Meghívott, ugorjak be hozzájuk, miután elvittem a Nádját oviba, mert félretett nekem a kislánya szülinapi tortájából egy szeletet. Hú, nagyon nagyon örültem, na nem azért, hogy már megint édességgel tömhetem a hasam, hanem a gesztusnak, amiért gondolt rám. Nagyon ügyes Rita, mert nagyon finom tortát sütött, tiramisusat. Megígérte, hogy oda adja majd nekem a receptet, és miután én is megcsináltam, ígérem továbbítom ide. A torta mellé kávét is kaptam, szóval a ma délelőtti kávém is nagyon jó hangulatban, jó társaságban fogyaszthattam. Őszintén szólva nekem ez már önmagában nagyon sokat jelent. Délelőtt egy kávé, nyugiban, kellemes társaságban, kívánhatnék ugyan többet, de minek?

Rita is kávézott

Bármennyire jól éreztem magam, robogtam tovább a következő találkozómra. Ildikóval találkoztam - a alapítványunk Családi Központjában -, és tovább mentünk a könyvtárba. A könyvtár intim, nem zsúfolt, tökéletes színhely egy meghitt, csendes beszélgetéshez, mert a beszélgetés témája nem tartozott illetéktelen fülelőkre. Csodálom Ildikót, mert nagyon erős - www.encsiandboti.blogspot.com - mert nagyon jó ember. Nem ül páholyhelyzetben, és nem hordozza tenyerén az élet. Hivatkozhatna anyagi nehézségekre, nagyon mély szomorúságra, idő hiányra, bármire ami által cserben hagyhatná az embereket. De nem hivatkozik semmire, egyszerűen csak teszi a dolgát a saját életét illetően, ha mások kérik, akkor pedig az összes nehézség ellenére, azonnal megy és segít. Hálás vagyok, mert el tudja hitetni velem, hogy vannak még emberek, akiknek fontos a másik önmagán túl is. Remélem az élet, a sors megrázza végre magát, tenyerébe kapja Őket, és ringatja, babusgatja, gondoskodik róluk végre, végleg.

Ő lenne az, Ildikó

Borisz mindez idő alatt a Központban volt, nem viccelek, a tényleg annyira imádott Incike nénijével. Reggel ébredés után, szinte felöltözni sem érkezve, veri a tamtamot, mert Inci nénihez azonnal indulni kell. Egy hely, ahol imád lenni. Ahova nem kell kényszeríteni, ahová nem szenvedéstől zokogva megy, ahol kevés gyerek van - na jó, ennek azért drámai oka is van =  kevés a szolgáltatásra az igény - ahol jó barátok között, finom falatokkal kényezteti Incike néni a gyerekeket. Persze van sírás is néha, amikor indulni kell haza....................

Kikelet Családi Kikötő, Incike néni, és a fiúk

A délutáni alvás után, gyermek és anya kényeztető programmal zajlott a nap már igen rövid hátra lévő része. Ritás napunk volt ma, mert hozzájuk mentünk el újra, de a délelőtthöz képest jelentős változással, összesen 5 gyerekkel voltunk. Ez az együttlét erős humorérzéket, és nagyfokú koncentrációs készséget igényelt, hogy minden adódó kívánság azonnal teljesüljön. Jó volt nagyon, hangos, követelőzős, játékelvevős, evős, ivós, végül pedig haza jövős.

A Rita 3-a + az én 2-öm= 5 gyerek