2010. október 6., szerda

Csokitorta

csokitorta
Erzsike mamáék hétvégi látogatásakor több minden készült, részben fel is kerültek  már a blogra, de van még elmaradásom, legalább is ha arra törekszem, hogy minden felkerüljön. Mivel a "világ legjobbja" - Verdens beste - viszonylag hamar elfogyott, leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy  hirtelen hamarjában összeüssek valami gyors és egyszerű nyalánkságot. Ezt a csokitortát már jó néhányszor megsütöttem, és 1000%, hogy máskor is megfogom, mert számos előnnyel bír. Nem csak állati finom, de elkészítése roppantul egyszerű, és nagyon gyorsan meg van. Ha hirtelen betoppan hozzánk valaki, vagy nekünk van meghívásunk valahova, és illendő vinni valami sütifélét, tuti befutó ez a torta. Ja, és az én finnyás gyerekeim is előszeretettel fogyasztják, Borisz kb. 3 szelet bekebelezése után hagyja csak abba az evést. Az ötlet nem az enyém, hiszen az én drága  Györgyi barátnőmtől ajándékba kapott Stahl Judit könyvből való a recept. Most is eltértem a leírtaktól, aminek mint mindig, most is nagyon prózai oka volt, többek között, hogy általában sütés közben derül ki, hogy valamelyik összetevő nincs itthon. Szóval nincs más hátra, mint hajrá előre, légy kreatív és kockáztass bátran! Tehát a Stahl féle eredeti recept hozzávalói a következők:
10 dkg étcsoki
10 dkg liszt
10 dkg cukor
2 dkg cukrozatlan kakaópor
1/2 tk. sütőpor
2 tk. neszkávé
2 tojás
1 dl olaj
1 marék dióbél
Elkészítése: a csokit apróra összetörjük, majd hozzá adjuk a lisztet, kakaót, sütőport és cukrot. Másik tálban 1 ek. langyos vízben feloldjuk a neszkávét, hozzáütjük a tojásokat, belecsurgatjuk az olajat, és összekeverjük kézi habverővel. Ezután a két különböző állagú alapot jó alaposan összevegyítem, majd beleöntöm a már előre kivajazott kb. 24 cm-es tortaformába, és beteszem a már 175C-ra előmelegített sütőbe. Ja, a diót előtte rászórom a tetejére. Sütési időnek 18-20 percet ír.
a Barbies tányéron
Bizton állíthatom, hogy a süti, a mostani alkalommal sikerült a legjobban. Elmondom, én hogyan csináltam. Nagyon boldog vagyok, mert Erzsike mamának is nagyon ízlett, szóval nem vagyok elfogult önmagammal szemben, most biztosan nem. Na nézzük.................
Képtelen vagyok nagy cécót csapni a sütés körül, szóval én eleve nem két tálazok, hanem zsupsz mindent egybe bele. Kezdem a csokival, apróra vágom, de jelen esetben én bele szórtam másfél tábla csokit a 10 dkg helyett. Ezután jöhetett volna a liszt, amikor is rájöttem, hogy hoppá, elfogyott a fehér liszt. Két választásom maradt, vagy rozsliszttel vagy kukoricaliszttel helyettesítem. Jelen esetben a kukoricaliszt mellett döntöttem, és azt hiszem nem volt rossz választás. Utána jött a sütőpor, és a kakaópor. Én szórtam bele cukrozott és cukrozatlan kakaóport is, de az biztos, hogy nem 2 dkg-ot, hanem  jóval többet, na meg a cukrot is a végén. Szétválasztottam a két tojást, és ráhajítottam az eddig összerakott alapanyagokra a két tojás sárgáját, és jól meglocsoltam olajjal. Neszkávé helyett minden alkalommal rendes kávét használok, amennyit éppen lefőzve találok, na jó, ha teli kávéfőzőnyi van, azért uralkodom magamon, és csak szépen meglocsolgatom. Ha összekeverjük az egészet, már egy összefüggőbb masszát kapunk, de ilyenkor kell még valami, ami az egészet lágyítja. Jöjjön hát a 2 tojás fehérje, elő a habverőt, jó keményre felverjem, majd a masszához keverem. Jó kis ragacsos, sűrű masszát kell hogy kapjunk, amit én általános dióhiány miatt csak úgy snassz nyomok be a sütőbe. Ennél az összeállításnál nem volt elég a 20 perces sütési idő, kellett 40 perc. A sütéssel nagyon vigyázni kell, mert könnyen túl lehet sütni és akkor élvezhetetlen, száraz tésztát kapunk. A sok csoki miatt a tészta mindig ragadós, ez könnyen megtéveszthet bennünket, és nehézzé teszi az eldöntését, hogy vajon megsült e már a tészta.
Amikor elkészült a süti, általában csak lazán megszórom porcukorral, de most csokimáz is került a tetejére, na ettől még bombasztikusabb volt az egész. Csokimáz ügyben nem vagyok túl jó, nem szégyen, a férjem jobb nálam ebben, és még sok más témában is. Ő megadta nekem a kezdő lökést, miszerint dobáljam a csokidarabokat egy kis vajjal egy cuki kis lábasba, és izzítsam, melegítsem össze. Na én most sem nyughadtam, szórtam még hozzá egy kis kakaóport, és cukrot is, és lassan, amikor már minden összeolvadt, a megfelelő állag eléréséig pici tej hozzáadásával folyamatosan locsolgattam. A csokimáz csak a torta kihűlte után kerülhet rá. Ezt csak azért írom, mert a mohóságom miatt már többször elkövettem a hibát, hogy még melegen a csokimázat ráraktam. Gondolhatjátok, mi sült ki belőle......................
Apu még megspékelte egy kis tejszínhabbal is. Tud ám élni.............



2 megjegyzés:

  1. Hú, ez nagyon jónak tűnik, én is kipróbálom!
    Olyan jó, hogy újra összehozott a sors Évivel, annyi energiát kapok tőle!
    Nem tudom, hogy csinálja, de mindenre jut ideje.Egyszerűen klassz, hogy a barátnője lehetek!

    VálaszTörlés
  2. Jaj, de édes vagy Kriszti, mindjárt megeszlek, de tényleg! Ja, és persze, kölcsönös a szimpátia! Na hogy szuperál a gyönyörű, vadi új pilates karika? remélem kipróbáltad! Nekem ennyi süti zabálás mellett feltétlen szükségem lesz a folyamatos használatára!! Holnap nyomjuk a pilatest keményen egy jó kis kiadós röhögés mellett! Már alig várom!!!Puszi neked!

    VálaszTörlés