2010. október 15., péntek

És ma miért voltam hálás?

És tegnap? Tegnap, miután felkeltek a gyerekek, elmentünk sétálni. Nem hangzik ugyan túl romantikusan, mert a séta közeli temetőbe vezetett. Nem vagyunk őrültek, kizárólag gyűjtögetés céljából. Nádja ugyanis a fejébe vette, hogy neki gyönyörű falevelekre van szüksége,  hogy alkotási vágyát kiélhesse. Szerintem gondolatban már életre hívta a táncoló faleveleket. Nem mondom, hogy termések szempontjából a temető maga volt a mennyország - te jó ég, most látom, csak milyen morbid vagyok -, de azért akadt pár szép, érdekes levél, és termés. A kimerítő gyűjtögetést  rövid játszóterezés zárta. Későn indultunk, hamar sötétedett, és ahogy ott bandukolt az egész család előttem, mélységes hála öntötte el a szívem, amiért léteznek, és amiért pont Ők és pont az én életemben.
A termés-gyűjtő vödrökkel

Nádja műve a fénykép is és a virág is a hajamban
- Ma úgy örültem az őszi, simogató, kényeztető napsütésnek

- A postán látott csodás sütikkel teli sütis könyvek látványának. Jó volt ácsingózni a könyvek után, és hálás voltam, hogy megláttam őket, mert a lejárt könyvtári könyvekkel teli táskámmal a vállamon, máris tudtam, milyen könyveket akarok kikölcsönözni
- Örültem, hogy felpakolhattam magam szakácskönyvekkel, és olyan jó volt, hogy a könyvtáros hölgy állatira kedves volt. Annyira hiányzik ez a képesség sok emberből. Arról nem is beszélve, hogy mire végeztem a könyvválogatással, Csaba=férj - nekem csak Mircike -, gőzölgő automatás kávéval a kezében várt rám. Szóval a ma délelőtti kávém is megvolt, ráadásul jó társaságban.
- Hálás vagyok a mai ebédünkért, amit én készítettem, egyszerűsége ellenére nagyon nagyon finom volt. - rakott babos tészta -.
Kis csalással tavasz az őszben
- A koronát a nap végére a mai pilates tette fel. Az, hogy van lehetőség ebben a poros kisvárosban ennek a mozgásformának a gyakorlására. Sosem voltam különösebben ügyes, sem kitartó,  főleg ha sportról van szó. Életem első mozgásformája, amiben teljesnek érzem magam. Mert kikapcsol, mert  végre Kriszti is jön tornázni és fegyelmezetlen gyerekek lehetünk vele újra és újra, és jó sokat nevetünk. Mert a pilates képes elhitetni velem, hogy lehet, hogy mégsem vagyok annyira ügyetlen, és azt is, hogy, hogy szép lesz a tartásom, hogy jó dolog nőnek lenni - egyébként tényleg nagyon jó -. Mert szeretem a zenét, amire tornázunk, mert más világba röptet, mert behunyhatom a szemeim és magammal lehetek. Mert az óra végén mindig van egy nagyon rövid relaxáció, és számomra is megmagyarázhatatlan módon, ilyenkor mindig elérzékenyülök és könnyek gyűlnek a szemeimben.

2 megjegyzés:

  1. Jaj, ez nagyon klassz.Ez a pilates óra tényleg az életünk része lett.És olyan klassz elengedni magunkat, röhögni azokkal akiket szeretünk.
    Évi! Legközelebb szerintem írj arról is, hogy milyen könyveket kölcsönzöl ettől a kedves könyvtáros hölgytől!

    Nagyon szépek vagytok a képeken!Puszi Nektek!

    VálaszTörlés
  2. Krisztikém, pénteken, újra közös pilates, gyermeki hangulatban. Mellesleg rám fér nagyon, mert rengeteget eszem. Hétfőn várlak, hogy beugorj délután az ígért kávéra.
    A könyvek meg mi másról szólnának, mint a receptekről. puszillak
    gondolom, állati jó ruhákkal lettél ma gazdagabb!

    VálaszTörlés