2010. október 11., hétfő

Túrós piteféleség

Skull-face - a különleges süti forma a férjem művészi alkotóerejét mutatja
Már majd egy hete a hűtőben árválkodott egy csomag túró, mely sorsát illetően túró gombócnak volt tervezve. Mivel apa nem volt itthon, és pár napig mama főzött ránk, a túrógombóc nem készült el. Szombatra vártuk apát, és délelőtt Krisztiékhez is készültünk látogatóba, gondoltam, milyen klassz lenne friss, lágy túrós sütivel megérkezni hozzájuk. A gyerekek még pizsóban - bár ez nálunk nem szokatlan - fésületlenül, öltözetlenül csupán tervekkel a fejemben, de szerencsére mama megérkezett mint mentőhadsereg, aki katonás szigorral gatyába rázta a társaság gyerek szakaszát. Felszabadulva a gyerekek reggeli össze készítésének kötelezettségétől, gyorsan neki ugorhattam a gyors túrós sütinek. Szokás szerint nem cizelláltam túl a dolgokat, összedobtam a tészta hozzávalóit:
10 dkg margarin
20 dkg liszt
1/2 cs. sütőpor
5 dkg cukor
csipet só
2 tojás sárgája
Ha véletlenül nem állna össze a tészta, kis tejföllel vagy tejjel lágyítjuk. Amikor ezzel megvoltam, gondoltam, na én ugyan elő nem veszem a nyújtódeszkát hogy ezt a kis tésztát tepsi méretűre nyújtsam. A kivajazott, lisztezett tepsibe dobtam, és elkezdtem szét nyomkodni, de annyira nyögve nyelősen ment, hogy gyors mérlegelést követően - mi szerint mi tart tovább elő cuccolni mindent és utána eltakarítani a keletkezett koszt vagy a tészta szét nyomkorászása a tepsiben - az elő nyútódeszkázás mellett döntöttem. Miután bele kínlódtam a tésztát a tepsibe, jó vastagon megkentem lekvárral. Én, most az apósom - Csaba papa féle házi fügelekvárt használtam. Közben bekapcsoltam a sütőt 180C-ra és neki fogtam a krém elkészítésébe.

Krém:
25 dkg túró
15 dkg cukor
vaníliás cukor, vanília, v. vanília aroma
3 tojás
1 ek. tejföl
1 citrom reszelt héja
A túrót egy tálban villával jó alaposan összetörtem, beleszórtam a cukrot, és a vanília bármelyik formáját, majd a 3 tojás sárgáját és bele reszeltem a citrom héját. Majd elkövettem a nagy hibát, hogy facsartam bele jó sok citromlét is, és bele pluttyantottam a tejfölt is,  így aztán szépen elhígítottam az egészet. Jött a mentő ötlet, teszek bele búzadarát, ami tényleg segíthet a bajon, csak vigyázni kell a felhasznált mennyiséggel, mert ha hirtelen túl sokat teszünk bele, a sütés következtében nagyon besűrűsödik és a töltelék kemény lesz. Amikor ezzel megvoltam, felvertem gyönyörű keményre a tésztából és krémből összesen fenn maradt 5 tojás fehérjét, és lassan elkevertem a túrós masszával. Ezután a masszát rákentem a fincsi lekváros tésztára és betoltam a már előre bemelegített sütőbe. Gondoltam amíg sül, roham tempóban végig rohanok a házon porszívóval, hogy legalább viszonylagos tisztsaság legyen. Fiatalos lendületemnek köszönhetően 30 perc alatt végeztem, és ha hiszitek ha nem, pontosan ennyi idő alatt sül tökéletesre a tészta, a hab aranybarna lett. Állati mohóságom következtében a hab gyorsan össze is esett, mert a sütit kikaptam a sütőből, és már vágtam is fel. Csak mert Borisz azonnal szimatot fogott és követelte, másrészről én is szimatot fogtam és én sem voltam képes megvárni a süti kihűltét, harmadrészről mert indulnunk kellett Krisztiékhez és vinni akartunk nekik is belőle. Nem állítom, hogy életem főműve, és azt sem, hogy ellenállhatatlan, de azért terítékre kerül még nálunk máskor is, azt hiszem.
Malacka és a túrós süti

2 megjegyzés:

  1. :-D
    Édes Borisz ezen a képen!
    Azt hiszem nagy elánnal meg is sütöm ezt a sütit még ma! Sztem az enyémen is összeesik majd a hab :-D
    Köszi a beszélgetést, jól esett, jó kedvem lett tőle-tőled.
    Puszillak!
    Ildikó

    VálaszTörlés
  2. Ildikém,
    na milyen lett a süti? Tényleg megsütötted? Persze gondolom a te sütiden a hab mégsem esett össze?! Tényleg, miért nem írsz gasztroblogot is, láttad a lovas sütidet. Állati jó, de tényleg.
    A beszélgetés és találkozás nekem is nagyon jó volt, szólj,mikor ismételjük meg. puszi

    VálaszTörlés